Brüsszeli zöldség

Gyakornoki állás a GEF-nél 5 hónapig Brüsszelben. Biztos lesz egy csomó érdekes dolog.

Friss topikok

Linkblog

Rövid kiruccanás Franciaországba

2010.12.01. 23:06 FEszter

 

Az úgy volt, hogy a Danit elhivták egy beszélgetésre az LMP alapításáról előadni Lille-be. Ő meg átpasszolta a lehetőséget nekem, tekintve hogy erre a hétre haza kellett ugrania Magyarországra ezt-azt megszervezni.

Ha jól belegondolok, szigorúan véve ez lett volna az első éles bevetésem előadóként. Egész jól összeszedtem előzetesen a gondolataimat az LMP alapítása körüli folyamatokról. Hogy miért volt hatalmas élmény és eszméletlen jó érzés csinálni ezt az elejétől, és hogy emellett milyen elképesztő nehézségekkel kellett időről-időre szembesülnünk, mi lehet ezeknek tanulsága. (Szíves engedelmetekkel erre most nem térnék ki. Főleg azért, mert ez egy külön 10 oldalas blogbejegyzést igényelne, amire pedig most nincs energiám.)

Elég fáradtan indultam neki hétfőn az útnak. Sok a munkám mostanában, és a hétvégéket sem töltöm tétlenül a látogatóimmal, meg kell hagyni. Szóval hiába a soha vissza nem térő alkalom a tehetségem kibontakoztatására, szívem szerint az ágyam melegét választottam volna az egész estés program helyett.

A vonatra másfél órát kellett várni az állomáson. 0 fokban fagyoskodtunk 90 percen át. A körülményekhez képest minden potenciális utas hősiesen tűrt. Egy idő után már olyan volt, mint ha mindannyian egy katasztrófa áldozatai lennénk. Látásból már ismertük egymás arcát, újra és újra egymás felé biccentettünk néhány emberrel, ha véletlenül találkozott a tekintetünk.

Egyébként egészen elképesztően működik itt a rendszer. Az aluljáróban a nagy kivetítőn ki van írva, melyik vágányról indulnak a vonatok. Az enyém mellett 15 perc késés is fel volt tüntetve. Nagy ügy, gondoltam. Miután átmelegedtem a váróterembe, kimentem a peronokhoz, nehogy véletlenül is lekéssem a vonatot. Álldogáltunk, várakoztunk, erre egyszer csak a vonatunk kiírása eltűnt a kivetítőről. Mindenki nyugtatta a másikat: a belgák ilyen fura módon kezelik a dolgokat, legyünk türelemmel. Miután elzötyögött a másik vonat mellettünk, újra a miénket rakták a kivetítőre, most már azonban 40 perc késést tüntettek fel mellette. Majd néhány perc múlva újra lejátszódott az előző incidens. Így az emberek hatalmas gurulós bőröndjeikkel kénytelenek voltak föl-le mászkálni az aluljáró és a peron között, mivel a fő veszély az egészben az volt, nehogy átirányítsák a vonatunkat egy másik vágányra, és mi közben lemaradjunk róla. (A francia nyelvtudás hiánya már megint, ugyebár, hogy a fene egye meg.)

TGV vonatra vettek nekem jegyet. Az az, amelyik olyan iszonyú gyorsan megy. Ezt is úgy vártam már. De a sebességből csak a vonat intenzívebb zötykölődését érezhettem, mivel a belső utasteret úgy kivilágítják mindig, hogy saját magadon kívül az ablaküvegben az ég világon semmit nem látsz.

Julien várt a lille-i állomáson, aki az ottani szervezet részéről a kapcsolatot tartotta velem. 20 éves, pattanásos, szemüveges, sportcipős, szuperinteligens fiút képzeljetek el. Ovis korában 4 évig Magyarországon élt, ami azt jelenti, hogy még mindig folyamatosan beszéli a nyelvünket. És az angolt, franciát, hollandot is. Lenyűgöző volt. És odavan a tüntetésekért. Számukra a politikailag tudatos magatartás egyetlen elfogadható kifejeződése a demonstrációkon való folyamatos jelenlét lehet. A szervezetüknek – De toutes les couleurs – összesen négy tagja van. Én Julien-en kívül csak még egy sráccal találkoztam, aki a szervezet adminisztratív feladataiért felelős. Egyébként vak volt, a barátai nagy odafigyeléssel kísérgették az utcán. Borzasztó sokat tudott az európai országok politikai helyzetéről, köztük Magyarországról is.

Az előadásra egyetlen vendég sem jött el. Győzködtek, hogy ők próbálták mindenütt hirdetni, és égre-földre kértek, hogy ne haragudjak, habár ez egy percig sem merült fel bennem. Szerveztem én már hetekig olyan előadást, amelyen végül csak két ember vett részt, úgyhogy teljesen átéreztem a helyzetüket, illetve kertelés nélkül elfogadtam a vacsorameghívásukat és a rövid idegenvezetésüket Lille-ben. (Noha abban a pillanatban a városnézés iránti vágyamat erősen háttérbe szorította a meleg leves, puha ágy és 15 takaró utáni vágyakozás, zokszó nélkül meneteltem velük a belváros utcáin, és tisztelettudóan rácsodálkoztam a főtérre és a valóban érdekesnek és titokzatosnak tűnő lille-i lakóházakra.)

Este 11-re estem be az ágyamba. Hazafelé még fél órát vacogtam a buszmegállóban a helyi járatra várva. A radiátor fölött azért könnyebb volt gyönyörködni a hóesésben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://brusszelizoldseg.blog.hu/api/trackback/id/tr932487324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Djoko · http://djoko.freeblog.hu 2010.12.03. 03:07:08

Kívánom, hogy kiküldetésed maradék idejét vidáman, eredményesen, rengeteg élménnyel a szívedben töltsd el! De azután spuri haza, és rakj végre rendet a Lehetmásban, mert amit most csinálnak - vagy amit nem csinálnak - az katasztrófa. Nagyon szimpatikus, ígéretes pártnak tartottam mindig is, de az elmúlt hónapokban mintha a pályán se lennének. Vidd haza nekik nyugati tapasztalataidat, és mutasd meg, merre van az arra, mert most egyszerűen a szívem szakad meg, ha rájuk nézek. :(

Djoko · http://djoko.freeblog.hu 2010.12.03. 03:10:37

Kívánom, hogy kiküldetésed maradék idejét, vidáman és eredményesen töltsd el! De aztán spuri haza, és rakj rendet a Lehetmásban! Mindig is egy szimpatikus, ígéretes pártnak tartottam, de az elmúlt hónapok óta mintha a pályán se lennének. Vidd haza nekik nyugati tapasztalataidat, mutasd meg, hogy merre van az arra, mert most a szívem szakad meg, ha rájuk nézek. :(

(Az előbb is elküldtem kábé szó szerint ugyanezt, de az mintha mégse ment volna el. Ha mégis, akkor az egyiket nyugodtan töröld ki.)

pirxx 2010.12.03. 08:14:20

Még szerencse, hogy érdi kampányolásban edződtél! :)